Zsámbéki Romtemplom

A Zsámbéki Romtemplom helyén valószínűleg már a 11. században állt az un. “falusi templom”, melynek maradványait a főhajóban tárták fel, mélyebbre ásva pedig egy még régebbi templom részleteire bukkantak, melyben a monostort alapító testvérpár, Egyed és Smaragd ispán sírjait találták meg.

A ma látható romok a 13. században épült későromán, kora gótikus stílusjegyeket viselő monostortemplom maradványai.

Az 1754-ben újjáépített templom északnyugati és délkeleti határolófalait, a főhajójának északnyugati gádorfalát és az északi tornyának sisakját ledöntötte az 1763. évi földrengés. A romok helyreállítását 1889-ben kezdte meg a Műemlékek Országos bizottsága. A megszokottól eltérően nem építették újjá a templomot, hanem állagmegóvási munkákat végeztek.

A háromhajós, bazilikás rendszerű templom két homlokzati tornya román stílusú, közöttük csúcsos oromzat, kapuzat és rózsaablak látható, melyek a gótika korai próbálkozásai. A déli torony kőből épült, finom hajlású toronysisakja igazi kuriózum. A jáki templom toronysisakjait is ennek mintájára rekonstruálták.

A romtemplom mellett találhatók az egykori premontrei kolostor romjai, amely a templom északnyugati oldalához csatlakozott. A szabálytalan alaprajzú kolostorépület maradványai között felismerhető az egykori konyha maradványa az üstház helyével.