Pákozdi ingókövek

Pákozd feletti erdőből kilépve a gránitfelszín jellegzetes formái, a dimbes-dombos, kopár vidék bokrai közt megbúvó ingókövek fogadják a kirándulókat. Az ingókövek területét 1953-ban, hazánk geológiai értékei közül az elsők között nyilvánították védetté.

A Velencei-hegységet alkotó gránit hőingadozás hatására aprózik, csak a hévizek által átkovásodott kőzettömeg ellenállóbb. Az erózió ezeket a részeket megkímélte, míg a kevésbé ellenálló részeket lepusztította, a hasadékokból pedig a szél és a víz elhordta a málladékot. Így alakultak ki a jellegzetes lepusztulási formák, a gyapjúzsákok és az ingókövek.

A gránit tulajdonságából adódóan lekerekített élű kockákká erodál, majd az erózió továbbhaladásával gömbölyded, tömött zsákokra kezd hasonlítani. A nép különleges neveket adott ezeknek a képződményeknek, mint a Gyapjaszsák, a Pandúr-kő, vagy az Oroszlánszikla, azonban van olyan is, melyet formája ihletett, mint a Kocka (kép--->).

A Pákozd feletti ingókövek olyanok, mintha emberi erővel alkották volna, azonban ez a természet ajándéka. A sziklákon látható graffitik ugyanakkor már az ember műve. A Vörös hadsereg emlékét őrzik, mivel a terület régen katonai gyakorlótérként funkcionált.

A bizarr formájú sziklatömbökről remek kilátás nyílik a környékre.