Visegrádi Vár - Nemzeti Történelmi Emlékhely

A mai Visegrádi Fellegvár a tatárjárás során elpusztult Sibrik-dombi, kora Árpád-kori vár helyett kezdett épülni - IV. Béla és felesége, Mária királyné jóvoltából - ugyanis a fontos dunai hadiút nem maradhatott akkoriban őrzés nélkül. Az 1247-ben meginduló munkákat Mária királyné, a niceai császári házból rámaradt ékszerei árából fedezte. A királyné cálja az volt, hogy a környékbeli lakosok, és főleg a Nyulak-szigeti (mai Margit-sziget) kolostor apácái menedéket találjanak itt támadás idején.

A sziklaplatóra épült öregtoronyból, a felvonóhidat védő kapubástyából és palotából álló fellegvár 1323-ban Károly Róbert király székhelye lett, és a korábban Székesfehérváron őrzött szent korona is Visegrádra került. A Visegrádhoz fűződő, a korona elrablásáról, majd végül V. László megkoronázásáról szóló históriát Kottáner Jánosné őrizte meg az utókor számára.

A török kor után feledésbe merült fellegvár romjait a 19. század második felében kezdték feltárni. Ma több kiállításnak is helyet adnak az épületek: egyik a vár történetéről és a szent koronáról, egy másik a várúri életről (14. századi kosztümös viaszfigurák és lantmuzsika segítségével), a felső várban helyet kapó pedig az egykori királyi vadászatról szól.

A palotaépületek tetejéről és a kaputorony emeletéről csodálatos kilátás nyílik a Duna-kanyarra, a Visegrádi-hegységre a Prédikálószékkel, a Börzsönyre a Hegyes-tetővel, valamint a szlovák oldalra is.