Balácapuszta: Római villagazdaság, romkert és földbirtokközpont

Veszprém és a Balaton vonzáskörzetében, a Balaton-felvidék és a Bakony-hegység közötti fennsíkon terül el a Dunántúl legnagyobb, római korból származó villagazdasága, amely legnagyobb kiterjedését a III. században érte el. A fallal körülvett területen lakó-, és gazdasági épületek, díszudvarok, virágos-, és zöldségeskertek különültek el.

A Balaton-felvidék festői vidékén (az egykori Pannonia Provincia területén) 1904-ben földművesek bukkantak rá a római kori földbirtokközpont maradványaira. A páratlan római villagazdaság romjainak területe később Balácapuszta néven híresült el.

A villagazdaság Közép-Európa egyik legjelentősebb római kori emléke. A terület feltárása 1906-ban kezdődött és gyakorlatilag mind a mai napig folyamatban van.

A villagazdaság egykor a római Pannónia Provincia legnagyobb földbirtokközpontja volt, a fénykorában még fallal övezett és több kisebb kertre osztott gazdaság a Borostyánkő útról leágazó mellékúton volt elérhető. A birtokközpont egykor közel 10 hektár területet foglalt magába. A főépületet számos épület egészítette ki, a lakóházakhoz fürdők, gazdasági épületek és egy monumentális temetkezőhely is tartozik. A főépület a birtokos család lakóháza volt, ahol a helyiségeket mozaikpadlók borították. Az épületet fűtötték (padlófűtéssel), az esővizet pedig csatornában vezették el.